Választások

2010 május 2. | Szerző: AchRea

 

Fülledt, meleg nyári időben egy jó kis behűtött gyümölcs csodákra képes. Tudta ezt az a férfi is, aki a nagy élelmiszerboltban lelkesen sorra mustrálta a görögdinnyéket. Kopogtatta, s mintha érdeklődésére választ várt volna, fülét hozzátapasztva hallgatózott.
Rossz válaszokat kaphatott, mert sorra rakta vissza őket.
Újabbal próbálkozott.
Emelgette, kongatta, hallgatózott.
Majd rosszalló ráncokkal nézett le egy frissen érkező gyerkőcre.

A kisfiú göndör tincsei röpködtek, miközben széttárt karokkal manőverezett a többi vásárló között:
– Jepülő vagyok! Jepülő vagyok! – apró szandájában futkározott, hajladozott, hogy elférjen a bevásárlókocsit tologatók között.
– Bjj! Bjj! – próbált berregni mint a repülőgép motorja, de nem sikerült – Jepülő vagyok! Jepülő vagyok! – Ismételgette hangosan, hogy mindenki tudja.

A dinnyeválogató bosszúsan tartotta kezében legújabb választottját.

Megérkezett a nagymama, aki miközben berakta a bevásárlókocsiba a gyereket, igyekezett elhallgattatni. Az unoka fészkelődött egy kicsit a fémrácskocsiban, próbált kényelmesen elhelyezkedni. A kocsiülését már kinőtte, így most ő lett az első áru.
– Nem? – érdeklődött.
– Nem. Itt most nem szabad szaladgálni. Most válassz mást! Legyél valami más. – javasolta.
A kisfiú töprengés közben grimaszolt, szemét forgatta, de csendben ücsörgött.

A dinnyés úriember így már zavartalanul választhatott.

– De mi? – nézett fel várakozóan nagymamájára.
– Mi?… Mi?… Tudod mit? Most legyél… – nézett körbe tanácstalanul, s a mellettük elhaladó férfi kosarában pihent meg tekintete – dinnye.
– Dinnye? – átnézett az óriási zöld labdára. Egy sárga folt mosolygott vissza rá a gyümölcs hasáról. Amíg csak láthatta, szemmel tartotta.

A nő tovább tolta a bevásárlókocsit, de elégedettsége nem sokáig tartott, s már tudta, hogy rosszul választott, mert az unoka hamar elkurjantotta magát:
– Dinnye vagyok!

Néhány eddig fáradtnak tűnő nő mosolyogva figyelte, ahogy sietősen távolodott a büszkén csilingelő hang, folyamatosan visszhangozva:
– Dinnye vagyok! Dinnye vagyok!

*******

Megjegyzés – a kávészemek előtt

2010 május 1. | Szerző: AchRea

Ez nem az online naplóm.

Csak történetek, amik talán megtörténtek velem,
vagy talán mással,
vagy talán mégse…
Soha, sehol, senkivel.
Ki tudja?

Kávészemek fognak gurulni ide-oda, magukba zárva az események sorát.
Bárki elcsípheti őket, s kedve szerint ízlelgetheti…

S ha ismerős lenne az aroma, jobb, ha észben tartja: a történet konkrétan senkiről és semmiről nem szól, még ha túl ismerősnek is tűnhet.

Csak a véletlen viccelődhet a vélt valósággal.
Részemről mindez csak kitalált valaki és valami, ami épp, hogy csak felbukkan valahol, valamikor…

Épp ezért a hírt tovább adni nem pletykaság, csak információ csere.
De szavaimat pont ugyanígy másolni: lopás.
Ezt már konkrétan Én fogom nehezményezni itt és most, a való világban!

És hogy ezeket már tisztáztuk:
üdv az ültetvényemen!
🙂
A’chRea